2012. január 18., szerda

Hasznos kellékek a terepen 9. - Ásó, lapát, ásólapát

Aki terepre merészkedik, előbb-utóbb el fog akadni. Hogy ez hóban, sárban, agyagban vagy homokban fog megtörténni, nem tudni, de érdemes rá felkészülni. Nem árt, ha van néhány önmentő kellékünk, mint amilyen például a csörlő, a homokrács vagy a hólánc, de néha ezek alkalmazása akadályba ütközik: pont az elakadást okozó terep miatt nem tudjuk használni a segítő eszközt. Ilyenkor föld(/hó/homok)munkára van szükség.


Aki próbált már lökhárítóig érő hóban hóláncot felrakni vagy nyomvályú miatt felhasalt autót kiszabadítani, biztos tudja, mennyire jól tud jönni egy ásó, lapát vagy ásólapát az adott szituációban. Persze egyből felmerül a kérdés: ásóra, lapátra vagy ásólapátra lesz szükség? A válasz első körben az, hogy mindegy, csak legyen valami a kocsiban, a semminél mindegyik jobb. A kérdést közelebbről megvizsgálva azért akad néhány szempont, amely segít ideális önmentőeszközt választani. Nézzük a különbségeket:
  • Ásó: feje (kerekített) ék alakú, általában valamennyire meg is van élezve, így kiválóan lehet vele tömör anyagot feltörni, szétdarabolni. Az ásó feje azonban lapos, így anyagot emelni, odébb rakni, képlékeny anyagot mozgatni vele nem annyira jó ötlet, így a hó, homok, kavics, laza talaj kifoghat rajta.
  • Lapát: feje sík, egyenes, tehát tömör anyag ellen hatástalan, hiszen nem lehet igazán belenyomni. Az ásóval ellentétben a két széle viszont nem sík, hanem valamennyire ívelt vagy peremmel van ellátva, tehát egy egyenes végű kanálként funkcionál. Így kiválóan lehet vele "pakolni", vagyis kavicsot, homokot, havat, képlékeny anyagot mozgatni.
  • Ásólapát: nevéből jól látszik, hogy az ásó és a lapát keveréke. Fejének alakja az ásóéhoz hasonlít, teste azonban a lapátéhoz hasonlóan ívelt. Így szilárd anyagot is meg lehet vele bontani, de a képlékeny matéria is frankón pakolható vele. Természetesen ez egy kompromisszumos forma, hiszen kevésbé alkalmas szilárd talaj művelésére, mint az ásó, és kevésbé hatékony a sitt pakolásában, mint egy lapát, de mivel nem célunk a kertimunkában és az építőiparban történő rendszeres hasznosítás, így csak az off-road képességek érdekelnek. A terepen pedig értelemszerűen mindegyik anyagtípussal találkozhatunk: a laza homok és a hó az ásóról leperegne, agyagos nyomvályú miatt felhasalva pedig egy lapáttal nem tudnánk hatékonyan a tömör matériával bánni. Az ásólapát viszont mindegyik esetben bevethető, így ha választani lehet, szerintem ezt a formát érdemes a kocsiban tartani.
Truper TR-BY-F ásólapát - jól eltalált forma, profi kivitelezés

Szempontok a választáshoz:
  • Összecsukható vagy fix hosszúságú? Kapni teleszkópos, összehajtható vagy harmonikaszerűen összecsukható kisebb ásókat, de régi alapszabály: törekedni az egyszerűségre. A tengelyek mentén mozgó alkatrészek előbb törnek, a különféle zárak, reteszek mindig a legrosszabbkor adják fel a szolgálatot. Igaz helyigényük nagyon kicsi, szerintem ebben nem érdemes kompromisszumot kötni. Volt összecsukható hólapátom, pont a 30 centis hóban, elakadáskor, hólánc felrakása előtt tört el.
  • Gyalogsági ásó jó lesz? Szerintem nem. Szükség esetén megteszi, de nem ideális. Amit ma gyalogsági ásó (vagy összecsukható kemping ásó) néven kapni, az általában csapnivaló minőségű kínai bóvli, ami az első keményebb bevetésen eltörik. Kapni még rendes honvédségi gyalásót, ezek anyagminősége jobb, de így sem ideális terepjárós önmentéshez: hosszuk általában túl kicsi, a fejforma pedig szintén nem optimális általános célokra (általában túl kicsi és lapos). Persze a gyalásó nagy előnye, hogy kis helyen elfér, tehát ha többnyire on-road használatban áll a kocsi, akkor nem baj, ha mindig van a csomagtartóban, de elakadáskor nagyon gyorsan előjönnek a hátrányai.
Összecsukható gyalogsági ásó - nem a legideálisabb választás
  •  Hosszúság. A gyalogsági ásó tehát rövid, de a túl nagy hossz is hátrány. Gondoljunk bele: sokszor a kerék közvetlen környezetében kell matatni, például a keréknyomban ásni vagy a felhasalt differenciálmű alól kitermelni a földet. Ilyenkor egy másfél méteres ásóval nagyon bénán lehet csak dolgozni, nehezebb irányítani a fejét, maga az ásó is súlyosabb (fárasztóbb vele a meló), az ásós önmentésnél meg eleve vigyázni kell, mert a gumialkatrészek, csövek, vezetékek könnyen felsérthetők, és akár az abrocs is hazavágható, ha ész nélkül kapálózunk a kerti szerszámmal. Az ásólapát ideális hossza függ az autó méreteitől is. Nekem az az elvem, hogy nagy hibát nem követ el, aki a következő módon számol: az ásó hossza (fejjel együtt) kb. az autó szélességének fele legyen. Tehát egy másfél méteres autónál (pl. Suzuki Samurai) minimum 70-80 centi, egy 2 méteres gépnél (pl. újabb Land Rover Discovery) 1 méter körüli hosszúság lesz praktikus. Ezt az "ökölszabályt" az az egyszerű gondolat indokolja, hogy könnyen előfordulhat olyan szituáció, amikor oldalról kell benyúlni a kocsi alá. Ha pont középen található a kitermelendő föld/hó/agyag/homok, akkor csak olyan eszközzel tudjuk elérni kényelmesen, ami beér odáig, vagyis a kocsi szélességének feléig. Általában ez pont elegendő hossz ahhoz, hogy az autó orrától vagy hátulról elérjük az ásólapáttal az első/hátsó differenciálművet, ami a felhasalások egyik leggyakoribb okozója (mint legalacsonyabban fekvő alkatrész). Fontos: a hosszúság alatt a gyártók egy része a nyél hosszát, míg mások a nyél+fej együttes hosszát értik, tehát pl. online vásárlás előtt érdemes tájékozódni, melyik hosszt fedi a leírás. Én a fej+nyél együttes hosszát értem hosszúság alatt.

  • A fej és a nyél anyaga. A fej lehet acél vagy alumínium, utóbbira is van elterjedt példa (pl. Fiskars univerzális lapát), bár én nem vagyok a híve. Ha acél, akkor lehet rozsdamentes vagy szénacél, előbbi értelemszerűen nem rozsdásodik (annyira), utóbbi elvileg szívósabb lehet, jobb éltartással, de mivel a tényleges ötvözet és hőkezelés nagyon sokat számít, így két egyformának tűnő acél között is óriási különbség lehet. Célszerű tehát nevesebb cég termékei közül válogatni, úgy nagyobb valószínűséggel jutunk jó minőségű acélhoz. A nyél már más kérdés. Korábban csak a fa volt, ma már eléggé sok helyen kapni műanyag, üvegszálas változatokat is, melyek könnyebbek, elvileg tartósabbak és időjárásállóak, mert a fával szemben nem duzzadnak meg/száradnak ki víz hatására/hiányában, illetve nem öregíti őket a hőingadozás. Ez megint olyan alapigazság, ami a gyakorlatban kevésbé állja meg a helyét, mert minőségi fából, precíz összeszerelés mellett lehet nagyon tartós ásókat készíteni, míg a gagyi kínai üvegszálas nyelek is simán el tudnak törni, ha feszegetünk velük valamit (köves, sziklás talajon ez gyakran előfordul).
Fiskars univerzális ásólapát - alumínium fej, műanyag nyél, 70 centis hossz
  •  Apró kényelmi funkció. Nem tűnik fontosnak, de célszerű olyan ásólapátot választani, aminek a végén van valamilyen fogantyú. Ez általában D alakú szokott lenni, de lehet akár gombszerű is, mint a korábban már említett Fiskars modellnél. Ennek segítségével könnyebb kihúzni a kocsi alól a sárral/agyaggal/homokkal/hóval megrakott ásólapátot (és a rendes kerti ásóhoz képest rövis hosszúság miatt befelé is könnyebb tolni).

Két tipp:

  • Fiskars. A finn cég formabontó cuccai általában jó minőséget képviselnek, a fejszéiket, ásóikat sokan dicsérik. A fenti képen látható, univerzális lapát néven futó holmiról (katalógusszám: 131520) is több terepjárós nyilatkozott elégedetten. Könnyű és jó a fogása, nem süllyed el a vízben és állítólag tartós, mondjuk az alumínium fej igazán kemény terepen történő alkalmazásával kapcsolatban kétségeim vannak, de nem próbáltam, így nem tudhatom. A kezemben már volt, amolyan tipikus Fiskars - jó a forma, korrektnek tűnik az összeszerelés, de picit túlárazott, mint a gyár összes többi terméke. Nagyjából 5000-6000 Ft körül lehet hozzájutni a neten, a barkácsáruházakban 7-9 rugót is elkérnek érte. A cégtől természetesen nagyobb méretű ásólapátok is kaphatók.
  • Truper. A titkos tipp a mexikói cég mini ásólapátja. A hőkezelt acél fejjel ellátott, TR-BY névre hallgató széria két tagból áll: a sima TR-BY fa nyéllel, a TR-BY-F pedig üvegszálassal (fent ez látható) kerül forgalomba, a kettő közötti árkülönbség kb. 800-1000 Ft. A fa nyelű amerikai kőrisből készül, amit megfelelő szárítás után használnak csak fel. Az üvegszálas változat a Tru Pro termékcsalád része, amire a gyártó élettartam garanciát vállal - ez azért elég sokat elárul a minőségről, még akkor is, ha ezt a hazai forgalmazók többsége nem adja meg a termékre. Az ásólapát teljes hossza kb. 68 centi. A fa nyelű TR-BY már 2800 Ft körül kapható, az üvegszálas TR-BY-F pedig 3600 Ft a legolcsóbb webshopban. A finnekhez hasonlóan a Truper is elég sok méretben és formában gyárt ásókat, lapátokat és ásólapátokat.

Tapasztalat:

Nekem egy hagyományos, fa nyelű Truper TR-BY ásólapátom van, a tapasztalataim pedig pozitívak a mexikói holmival: masszív kialakítással rendelkezik, nem sajnálja az ember. Mégis könnyű, így kényelmesen lehet vele az autó alá nyúlni, akár egy kézzel, nagypapa stílusban is (egyik kézzel a lökhárítón támaszkodni, másik kézzel a kocsi alatt bűvészkedni az ásólapáttal). A kb. 70 centis hossz nagyobb autóhoz valószínűleg rövid lenne, még 10 centit így is elviselne, a kerekek tövében való melónál viszont előny ez a kompakt méret. A fogantyú kényelmes, az acél fej formája pedig jó a hólapátoláshoz és a föld, sár, agyag ásásához is. Elakadáskor gyorsan meg lehet vele tisztítani a kerekek környékét és a tervezett szabadulási útvonalat ("kifutópályát"), bár fájós derekúaknak nem ajánlom, mivel a hajolgatás ekkora méretnél elkerülhetetlen. Télen a műanyag fejű lapátokkal ellentétben ezt nem kell félteni, ha követ ér, nem törik bele, hanem kifordítja, a fagyott földet is szépen lehet vele bontani és pakolni. Többször is az ásólapátnak köszönhetően sikerült a félméteres hóból kiszabadulni.
2WD autóm csomagtartójában volt korábban teszkós összecsukható hólapát, a mérete és az ára kb. ugyanannyi volt, mint a Trupernek. A műanyag fej a második használat alkalmával beletört a hóba. Ehhez képest egy ilyen ásólapát baromi jó vétel, nem kell félteni, a helyigénye sem sokkal nagyobb, így nem muszáj ahhoz terepjárót tartani, hogy hasznos kellék legyen télen a csomagtartóban, bármilyen személygépkocsiba ajánlott valami ilyesmi. Terepen pedig nem csak télen vehetjük hasznát egy ásólapátnak, oda igazából minden évszakban kötelező, vagy legalábbis jól jöhet.
Truper ásólapát, méretéhez viszonyítási alap a Subaru Libero
Rögzítés:

A legegyszerűbb megoldás a csomagtartó használata, ez azonban nem mindig a legideálisabb, hiszen előfordulhat, hogy az tele van csomaggal/rakománnyal, ilyenkor szinte törvényszerű, hogy az ásólapát a kupac legalján lesz. Ugyanígy használat után a sáros lapátot nem biztos, hogy szívesen rakjuk a plüssbe (ilyenkor jön jól, ha van gumi vagy ponyva csomagtartóborításunk, esetleg fémig le van "vetkőztetve" a csomagtartó).
Bevett szokás a tetőcsomagtartóra (valamint a csomagtartóajtó pótkeréktartójára) való rögzítés, mely abból a szempontból praktikus, hogy mindig könnyen hozzáférhető. Erre az esetre házi megoldások ugyanúgy léteznek, mint boltban megvásárolható, párezer forintos szettek, utóbbiak sajnos inkább csak külföldről rendelhetők (pl. eBay, off-road webshopok).
Ásólapát felfogató szett tetőcsomagtartóra
A külső rögzítésnél két dologra feltétlenül ügyeljünk: a helytelen felfogatás miatt (pl. vészfékezéskor) elszabaduló ásólapát embert is ölhet, tehát gondosan rögzítsük a szerszámot, valamint Magyarországon sajnos sok helyen könnyen lába kél annak, ami nincs lelakatolva vagy bebetonozva (mondjuk erre az esetre van kulccsal zárható rögzítés is). Ebből adódóan nem hülyeség, ha az ásólapát csak a tényleges terepjárás idejére kerül fel a tetőre (pl. indulás előtt), a városi hétköznapokat pedig a garázsban/fészerben tölti, persze odafigyelve arra, hogy véletlenül se maradjon otthon, mert akkor biztosan szükség lesz rá. Ez ellen hasznos lehet egy fontos kellékeket tartalmazó lista, amit minden indulás előtt ellenőrzünk.

Íme tehát néhány példa ásólapátra és a rögzítés megvalósítására (gyári és házi módszerek vegyesen):